Ezúttal a díj odaítélése azért jelentett meglepetést, mert – amint Benkő Levente, a Művelődés folyóirat főszerkesztője is kiemelte az ünnepségen – a díjazottról a világhálón vagy életrajz-lexikonokban hiába keresnénk szócikket, mert (még) nem találnánk, annyira fiatal. „Annyit tudunk róla, hogy népes családból érkezett. És tehetséges. És a BBTE Politikatudományok, Közigazgatás és Kommunikáció Kar Újságíró szakának diákja. És másodéves. És, hogy a Jóisten gyönyörű hanggal áldotta meg. És íráskészséggel is, természetesen. És akarattal, hogy jó tanáraitól sok jót tanuljon. S hogy egyazon nyelven írjunk, beszéljünk és énekeljünk. Kell-e ennél egyszerűbb és szebb kötődés a gyökerekhez?” – hangzott el a főszerkesztő méltatásában. A Művelődés-díjat idén Szentes Stefánia másodéves újságíró szakos diák vehette át.

Benkő Levente, érdeklődésünkre, hogy milyen szempont, elképzelés alapján esett idén a választásuk egy fiatal pályakezdőre, elmondta, arra gondoltak, hogy a Művelődés-díjjal ezúttal nyissanak a fiatalok felé.

– Kapóra jött Vallasek Júlia (irodalomkritikus, a BBTE újságírás szakának egyetemi docense) ajánlata, aki valamikor a tavasz végén azzal keresett meg, hogy egyik tanítványának van egy írása, leközölnénk-e. Természetesen, mint más esetben is, igent mondtunk, az írás megérkezett, nagyon jó volt, le is közöltük. Szentes Stefánia a moldvai Magyar Házakról írt egy nagyon helyénvaló összefoglalót. Azonnal jeleztem neki, hogy még írjon, bátran. Megbeszéltük a további témákat, és jelentkezett is egy újabb, a moldvai népviseletről szóló szintén nagyon hasznos írással. Aztán figyeltük, hogy a Szabadság hasábjain a Campus diákmellékletben is ügyeskedik. Mondtam a kollégáimnak: itt van ez a moldvai csángó-magyar leány, Moldvából átjött Csíkszeredába azért, hogy magyarul végezze el a középiskolát, most magyar újságíró szakon tanul tovább Kolozsváron; egyértelmű a tehetsége, a szorgalma, a pozitív hozzáállása – mit szólnátok, ha mindezért díjaznánk? Nem volt kétséges: mindenki azonnal igent mondott, mert mind a szakmai, mind az emberi vonatkozások egyértelműen Stefánia mellett szóltak. Ráadásul ha valaki – ez esetben Stefánia – vállalja, hogy olyan faluból, ahol az 1950-es évek két tanévét leszámítva soha nem volt intézményes keretek közötti, azaz iskolai magyar nyelvű oktatás, a középiskolában és az egyetemen is magyar nyelven akar tanulni, azt csak díjazni lehet. Ezt tettük – mondta Benkő Levente, azt is hangsúlyozva az eseményen jelen levő újságíró szakos diákoknak, hogy szerkesztőségük kapuja mindenki előtt nyitva áll.