Pillangószárnyváltás címmel nyílt meg Lőrincz Gyula kiállítása szerdán
este a kolozsvári Insomnia kávéházban. A technika nem volt ismeretlen a
nézelődők számára, hiszen gyerekkorában valószínűleg mindenki készített
pillangót vízfestékkel, temperával, laphajtogatással. A munkák a
gyermeki őszinteséget, az ösztönös színválasztást hordozzák magukban, a
spontaneitást, amelyet valójában egy tudatos művészi kéz irányít.
A kiállítást
Claudiu Groza és Márkus-Barbarossa János méltatta, utalva a játékos
színekre, az egyszerű technikával elért hatásra, a kromatika
erőteljességére. A festményeken intenzív és semleges színek keverednek,
amelyek játékukkal elvarázsolják a nézőt, a pillangók röptét idézve
könnyedségükkel. Az absztrakt alakzatok titokzatossága a gyerekkori
izgatottságot idézi, amellyel szétnyitottunk egy-egy lapot, megcsodáltuk
a kialakult művet, majd hosszasan méregettük a formákat, hercegnők,
ismeretlen tájak, hétköznapi tárgyak körvonalai után kutatva.A húsz festmény a vásznak összehajtásával készült el, a kialakult pillangók szárnyai pedig nem minden esetben kerültek egymás mellé, így újabb kihívásnak, játéknak bizonyul a párok megtalálása.
http://archivum2.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/print%2CPrintScreen.vm/id/88537/m...
