BUCHWALD PÉTER tegnapi temetésén hallottam valamit, vitainditónak is nevezhetném akár, az értelmiség közéleti szerepvállalásának a hullámzásairól. Képletesen úgyis mondhatnám, a politikai szerepvállalás dagályairól és apályairól. Előbbi a decemberi fordulatot követő eufóriára, utóbbi mai, jóval szkeptikusabb napjainkra a jellemző, idézem "Hagyjuk a politikát, beszéljünk valami másról". Buchwald Pétert újdonsült kolozsváriként csak a fordulat után, megyei érdekképviseletünk elnökévé történt megválasztása után ismertem meg személyesen, ami után , messze nem az ő hibájából, számomra a szkepticizmus, az apály évtizedei következtek. Amikor percemberkék felől "napiparancsok kezdtek jönni ismét a hegedűhöz", ahogy Bajor Andor irta, de ő még az átkosban, akkor úgy éreztem, hogy nemcsak a politikát, de az állitólagos szabad sajtót is ott kell hagyni, és nemcsak másról,mint politikáról kell beszélni-irni, de megélni is valami másból... Buchwald Péter nem távolról sem tartozott a megélhetési politikusok közé, gyógyszerkutató vegyészként tudományos cimmel és nem mindennapi, elismert, sőt dijazott szakmai eredményekkel, státussal is rendelkezett.Sejtem, posztdecembrista szerepét is inkább családi és baráti környezetének az ösztönzésére vállalta el.Kántor Lajos kollégiumi osztálytársa volt, Kötő Józsefhez családi szálak is fűzték, velük még szabadidejét, a tenisz- és focipályákon is megosztotta, tágabb baráti társaságukról nem is beszélve. Ahol Péter bátyánk nemcsak a zongorajátékával, de kitúnő humorával, optimizmusával is a társaság lelkének számitott, De mást is hallhattunk, hallhattunk ki a búcsúbeszédekből. Méltatták a szerénységét, empátiáját, hogy munkatársai iránt emberként is figyelmes, tapintatos, megértő és segitőkész volt és maradt. Jómagam a szkepticizmus évtizedei után, már mindketten nyugdijasként, a Kolozsvár Társaság rendezvényein kerültem vele ismét közeli kapcsolatba .Meglepetéssel tapasztalva, hogy távolból is, mindig is figyelt rám (reám is), olyan sorokat idézett egyik-másik hajdani beszámolómból , amiről magam régesrég elfeledkeztem. Az előbb környezetének , tárasaságának az ösztönzését sejtettem közéleti szerepvállalkáésa mögöttg, de lehet , hogy búcsúzó szenátor-társának van igaza, aki nem a politikusi, hanem a civil-elkötelezettségét hangsúlyozta. Én magam úgy éreztem, hogy ,ami annyira ritka, sőt hiánycikk a tájainkon, elkötelezett értelmiségtől, igazi polgártól vettünk tegnap búcsút az Egyetemiek Házában. Nyugodjon békességben !