AZ ALÁBBIAKBAN A CIKK KÉZIRATÁT OLVASHATJÁK.
Nekem is legalább olyan nehéz elválni a Kolozsvár Társaságtól, mint költőóriásunknak a szerelmétől. Ezért mertem adni írásomnak csodálatos verse címének parafrazált változatát.
Kénytelen voltam lemondani a Kolozsvár Társaság elnökségéről. Előrehaladt érszűkület és artrózis van mindkét lábamban, valószínűleg az 50 évi cigarettázástól. E mellé járult a polineurópátiám. Mindkettő iszonyú fájdalommal jár, főleg éjszaka. A lábam nem azt teszi, amit én akarok. Csuklik össze, nincs benne erő. Több mint egy éve csak két mankóval tudok járni. Mindezekért még nem mondtam volna le, mert ügyvezető igazgatónk, Veress Enikő mindent kijárt, elintézett és kimentett, ha valahova meghívtak. A nagyobbik baj az volt, hogy mivel a 86. évemben járok, kezdtek jelentkezni nálam is a vénség jól ismert jelei. Nem jutottak eszembe nevek, szavak, kifejezések. Egyszer az egyik előadáson el is szundítottam. Éreztem, hogy itt kell abbahagyni. Nem akartam sem magam, sem a Társaságot lejáratni.
Tiszta lelkiismerettel mondtam le, mert meggyőződésem, hogy jó munkát végeztünk és jó kezekbe adjuk át a megkezdett munkát. A jó érzékkel és mindig jó időben megálmodott és megszervezett Kántor Lajos-féle intézmények hiánypótlók és nagyon hasznosak. Remélem, hogy a Társaság az ő elképzeléseinek megfelelve, ezután is megmarad magyarságunk egyik hasznos ismeretterjesztő és véleményformáló intézményének.
Szeretném hinni, hogy az alatt az öt év alatt, ameddig én irányítottam, a Társaság csak erősebb, érdekesebb és népszerűbb lett. Amikor az RMDSZ majdnem minden rangú tisztségéből 65 évesen nyugdíjaztak, Kántor Lajos, aki nekem első elemitől osztálytársam volt és mellesleg teniszpartnerem is, mondván, hogy most már semmi dolgom nincs, menjek segíteni neki a Kolozsvár Társaságnál. Persze mentem és kicsit átszervezve a munkát, két év múlva alelnöknek választottak. Addig csak alkalomszerűen működött a Társaság. Ha volt egy könyvbemutató, vagy kiállítás – akár külföldön is – a Kolozsvár Társaság felvállalta a teljes szervezést és bemutatást.
A Társaság tematikája főleg irodalom és képzőművészet centrikus volt. Nagy sikerrel szerepeltek például a Stuttgartban és Sopronban rendezett képkiállítással.
Mi kiterjesztettük a tematikát társadalmi életünk majdnem minden szegmensére. Témafelelős szerkesztőket neveztünk ki és rendszeresen heti előadásokat tartottunk. Mindenki a maga választotta témából hozta előadóit. Havonta, estleg kéthavonta került sor egy-egy témafelelősre, vagy az általa kiválasztott téma egy-egy elimert szakértőjére.
Mutatóban csak egy pár sor a témafelelősőkről és témájukról: Horváth László – képzőművészek a KT palettáján: Nagy Béla – helytörténet és ipartörténet: Katona Zs. József- Film és Média : Veress Éva – agrárkérdések és kertbarátok: László Miklós fotók Kolozsvárrol : jómagam a politika, sport és különfélék. Körvonalazódik Murádin Kristóf János – Magyar politikusok a múltból című sorozata. A sorozatoknak általában nagy sikerük van. Például a 8 részből álló „Volt egyszer egy Bolyai egyetem” című, fakultásokként megtartott előadásokra például sokan külföldről is eljöttek, csak hogy találkozzanak egykori kollégáikkal. Sok ismert, sőt híres vendégünk volt. Nem sorolom fel őket, mert ha kihagyok valakit, biztos sértődés lesz belőle. Sajnos - mondtuk nem is olyan rég - ki kellett költöznünk a főtéri székházunkból. Habár nem volt könnyű a költözés, most már mondhatjuk, hogy Hála Istennek,mert bár kicsit messzebb van mint a régi, de két termünk van: egy nagy és egy kisebb. Az előadás milyenségétől függően választhatunk. A nagy terem Koós Ferenc vállalkozó és mecénás három emeletes Jolly cégének a legmodernebb vetítővel és okostáblával rendelkező gyűlésterme. A kicsi, a Korunk folyóirat szerkesztőségének ajándéka. Mindkettőjüknek hálás köszönetünk. Mind a két teremben már tartottunk előadásokat, a szervezők és a hallgatóság legnagyobb megelégedésére.
Kérem bocsássák meg a leköszönő elnöknek, hogy öt év munka után kicsit dicsekedjen is. Minden eredményünk csapatmunkának köszönhető, még akkor is, mikor a koronavírus miatt nem tarthattunk előadásokat. Ekkor a csapat csupán egy tagbol állt, Veress Enikőből. Minden kedden a megszokott időben egy-egy régi előadás videofelvételét adtuk le, vagy készítettünk új videót ismert személyekkel, vagy a “Kolozsvár büszkesége” cím elnyerőjével. Enikő tette, amit tenni kellett, vagy amit én mondtam neki, leginkább telefonon.
Szerettem azt amit dolgoztam/dolgoztunk, mert sokkal inkább volt látható eredménye a munkámnak mint a szenátusban, vagy a prefekturán. Hálás vagyok Lajosnak, hogy elcsábított, mert így bekerültem egy kedves hallgatósággal és jól felkészült munkatársakkal rendelkező társaságba.
Remélem, hogy az intelligens, jól felkészült, sokat olvasott és szerkesztett Szabó Zsolt vezetésével a Kolozsvár Társaság érdekes és értékes előadásokat fog nyújtani a hallgatóságnak és csak növelni fogja Társaságunk jó hírét és presztízsét. Ehhez kívánok mindnyájuknak erőt és főleg egészséget. Mert jó, ha a kedves olvasó is tudja, hogy az egyetlen háromnegyed minimálbérrel fizetett ügyvezető igazgató, Veress Enikőt kivéve mindenki más - nagyrészt nyugdíjas -, társadalmi munkában végzi teendőjét, azaz ingyen és bérmentve.
Buchwald Péter
