Vassy Erzsébet grafikai tárlatának megnyitójára

            A mai tárlat hat évvel ezelőtt kezdődött, amikor átvettem a megszűnt Gy. Szabó Béla Galéria gyűjteményét. Botcsinálta kurátorként Vassy Erzsébet Gyökerek II. című alkotása kusza formáit nézve döbbentem rá az alkotás mélységeire. Akkor elhatároztam magamban, kiállítást szervezőnk a művésznek.

A művész számára az alkotás folyamata a lelki béke, csend megtalálása. Az alkotás maga pedig ennek lágy, maradandó lenyomata.

Vassy Erzsébet (szül. Arany) (Köröskisjenő, 1952. szeptember 28.) erdélyi magyar festő, grafikus.

Tanulmányait a mezőbaji általános iskola után a nagyszalontai Arany János Gimnáziumban folytatta, majd az aradi Gépipari tervezői főiskolán szerzett gépészmérnöki diplomát. A felsőfokú diploma megszerzése után Nagyváradon az Înfrățirea szerszámgépgyárnál dolgozott gépészmérnökként.

Képzőművészettel az 1990-es évek elején kezdett el foglalkozni, először a mérnöki rajzokkal töltött évek után a szintén nagy precizitást és finom vonalvezetést igénylő grafikákkal. Témái az erdélyi magyar építészeti emlékek, ezen belül kiemelten a kalotaszegi magyar fatemplomok és az erdélyi magyar famegmunkáló művészet motívumai.

A 90-es évek közepétől munkáiban megjelennek a pasztell festmények, későbbi munkáiban már ezek dominálnak. A festmények központi témája a természet, az erdélyi tájak, a fák, a kövek. Későbbi munkáiban ezek a természeti elemek testesítik meg az olyan absztrakt motívumokat, mint az anyaság vagy a szabadság. Jelenleg Nagyváradon él és alkot.

Vassy Erzsébet előszeretettel alkot pasztell képeket. Meghatározóak a tájképei, az erdélyi táj szerelmese, a női lélek átszűri ezeket a képeket. Minden zavarót kiiktat, nem marad csak egy-egy színemlék, meghatározó forma. Fátyolként borul reá az emlékezés fellege. Sejtelmesen megmarad a lelkünkbe vésődő fájdalmasan szép ködös táj.

Absztrakt munkáiban az életfa motívum, a galamb, a szőlő, a zenére utaló jelek, virágok mindig jelen vannak. Az élet lényegét, az összefüggéseket keresi.

Ars poétikája: A festészetben az anyag és szellem, táj és lélek harmóniáját keresem. Az alkotás mondanivalóját a természetből merítem. Számomra a művészet a lelki és szellemi szabadság képekben kódolva.

Húsvét felé a passióban a Harmónia a világgal és a Séta a fény felé című alkotások a feltámadás fényébe, krisztus magasságba emelik gondolatainkat.

Bibza Gábor