"Az erdélyi színésznél nincs sérülékenyebb ember a világon. És kiszolgáltatottabb sem. Úgy szorítja őt a lét elviselhetetlen könnyűsége, hogy abba bele lehet pusztulni. Mindent egy maroknyi álomért. De kell-e ez nekem? Mármint néhány erdélyi színész fátyolként lebegő emlékezete, mely beteríti a virtuális ködbe vesző hétköznapokat? Lám, újra egy kérdőjel. Hideg kampóként kapaszkodik belém. Persze, azért vagyunk, hogy valahol otthon is legyünk. Egyedül a négy fal közt. Vagy mégsem? Lehet másként is? Mit feleljek, ha valaki hirtelen rám kiált: Ki vagy? És vannak, akik tudnak válaszolni. A kiválasztottak. Szavuk örökké szitáló meleg eső.
Ebben a kötetben is, mint az előző, igen sikeres első részben, Nánó Csaba csupán kérdez. Halkan, emberséggel, értőn. S nekünk olvasóknak nincs más dolgunk, mint kitépni magunknak néhány csendes órát a hullámzó időből, hogy ráébredjünk, kell még a remény."

Sorbán Attila