Szerkesztette és az előszór írta: Visky András
Fotók: László Miklós




Visky András:
Előszó
(részlet)

Nem Kolozsváron született, és nem is a Házsongárdban tért végső pihenőre, mégis itt, „a szép”, a „barbár, hűvös, erős, okos”, mint írja, „városomat” tekintette igazi otthonának. Titokzatos szálak fűzték Kolozsvárhoz, sőt az egész „erdélyi birodalomhoz”. „Keleti Svájc”, mondja, „gyökere a Székelyföld, feje Kolozsvár”; Farkas utca, „a mi Via Sacránk”, írja. Miről beszél?
Létezik-e még, sőt létezett-e valaha Cs. Szabó László Kolozsvárja?
Vajon az emigráns nosztalgia mámorában megpuhult emlékek mondják tollba a szép beszédre eltökélten törekvő írónak ezeket a tulajdonképpen szédületes szószerkezeteket?
Ha a tüneményes szépségű Erdély-esszéket vagy olykor kifejezetten liturgikus hangütésű Kolozsvár-verseket olvassuk, arra érzünk késztetést, hogy elzarándokoljunk arra a vidékre, amelyet Cs. Szabó következetesen Erdélynek hív; és bebarangoljuk utcáit, megismerjük épületeit, belépjünk elzárt, talányos tereibe annak a városnak, amelyet Kolozsvárnak szólít.
És ha valóban elindulunk erre a sétára, Cs. Szabó nyomába szegődve, az az érzésünk támad, a vidék és a város lakóinak legkivált, hogy tökéletesen ismeretlen helyen járunk. Cs. Szabó mondatai mintha mindegyre a fikció dúsgazdag (város)tereit alkotnák meg, mégsem megnyugtatóak és a legkevésbé sem andalítóak. Mintha megkopottvolna a látásunk, és elfogyatkozott volna az erőnk a számára olyannyira valóságos európai műveltség tágas tereiben magától értetődő természeteséggel szemlélni önmagunkat. Az ő fikciója mindegyre valóságosabbnak tűnik a mi realitásunknál. (...)


***

Cs. Szabó László Kolozsváron nőtt fel. Nevében a Cs. rövidítés Csekefalvi Szabó-t jelent, barátai Csé-nek szólították. Közgazdasági tanulmányokat végzett Budapesten és Párizsban, majd gazdaságtörténeti doktorátust szerzett (1931). 1936-ban Baumgarten-díjjal jutalmazták. A második világháborút követően, 1948-ban emigrált. Olaszországban, majd 1951-től Nagy-Britanniában élt. Sárospatakon temették el. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjat kapott.