Tisztelt világi és egyházi közméltóságok, emlékünnepre megjelent gyülekezet

      Méltóságteli szép hagyomány, hogy minden évben a Kolozsvár Társaság együtt  a Mathias Rex Egyesülettel főhajtással és koszorúzással emlékezik meg az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeiről és hőseiről. 2009-töl immáron itt  a társaságunk örökös elnöke, Kántor Lajos által a városháza akkori vezetőségével vivott kemény küzdelem után engedélyezett,  Szakács Béla remek sétatéri emlékművénél.

    Elkerülhetetlen, hogy az ilyen ismétlődő évfordulókon a ceremónia és az elmondott beszédek ne hasonlítsanak egymásra. Különösen   akkor, ha még  a szónok is ugyanaz a személy. Minden alkalommal felemlegetjük a magyar nép felejthetetlen bátor forradalmát a kommunista diktatura ellen és az 1848-as szabadságharc leveréséhez kisértetiesen hasonlító egyenlőtlen küzdelmet az ország függetlenségéért. Tehát az euforikus reménykedést és a szívbe markoló bukást. Megemlékezünk az elesettekről, elénekeljük a himnuszt és koszoruzunk. Mindezt most is meg kell tegyük és meg is tesszük jószívvel és méltósággal. Én csak azt nem szeretném, hogy idővel ez a fotgatókönyv  puszta formalítássá merevedjenek és a beszédek, az alkalomhoz nem illően a  közhelyek szintjére sülyedjenek. Méltatlan lenne ez ahhoz az ünnepünkhöz, amire  talán a legbüszkébbek vagyunk.

       Jómagam harmadszor, vagy negyedszer állok itt önök előtt és  most  szokatlanul nehezen tudnék úgymond pozitív kicsengést adni a mondandómnak. Megbólydult világban élünk.  Engedtessék  meg nekem ezért, hogy ezúttal kissé rendhagyó legyen a beszédem.

     Az oktober már maga is egy rendhagyó hónap. Egyedülállóan  úgy sorjáznának benne egymásután az ünnepeink , mintha egész életünket akarnák  leképezni. Egyszer fent, egyszer lent, az extázis után a sajnos majdnem mindig bekövetkező  agónia. Az idei különösen ilyen. A hagyományosan szép, kolozsvári szeptember vége után túl korán érkezett a  nyálkás,  szokatlan  hideg. Mintha az időjárás is alkalmazkodni akart volna.

    Az ünnepeink sora  az aradi vértanukról való  méltóságteljes gyásszal történő megemlékezéssel kezdődik, amit  az oktober 23.-i budapesti reménykedéssel teli események felelevenitése és a reformáció  megünneplése követ. Ezután jön a sajnos mindig óhatatlanul  bekövetkező, talán  a balsorsunkra is figyelmeztető  november negyedike, a megtorlás, az általunk bizony sokszor irigyelt gulyáskommunizmus és a legvidámabb barakban élés irracionális skizofréniája. Nem tudok más jelzőt találni a Kádár rendszernek. Ezért  lett és lesz  mindig egyformán felemelő és gyászos a minden oktoberi megemlékezésünk.

    Ay idén nem a megszokott közönségeas hétköznapok közepette tarthatjuk meg unnepeinket.  

      A már  említett,  különosen megbolydúlt világban kell sort kerítsünk  megemlékezéseinkre.  Világjárvány van. Gazdasági és  politikai válságok egész sorának vagyunk tanúi. Afganisztán, a Közel-kelet, a Brexit és estleges követői, a jogállamiság vitája az Unióban és a sort még lehetne folytatni. Romániában mind a két válság egyszerre van  jelen. Dühöng a virus negyedik hulláma, harminc ezernél többen, egy közepes városnyi ember halt meg már eddig is  a korona-vírus okozta betegségben. Országunknak az úgymond rendszerváltás óta eltelt harminc évben harmincnál is  több korámánya volt és most éppen  újra nincs. A parlamentbe bejutott pártok közül az ultranacionálista  “aranynak” több képviselője van mint a normális együttélést a kezdetektől fogva programjának tekintő RMDSZ-nek. Az energia árak félő, hogy elszabadulnakés magas az infláció.  Magyarországn a jövő évi választásokra készűlve, békemenettel és előválasztásokkal a már ,amúgy is kettéosztott oországban olyan hangulatot, olyan gyűlölet spirált sikerült megteremteni, hogy az embernek nincs kedve  kinyitni a tévét, vagy a rádiót.

     Emberek, jöjjön meg a józan eszünk! Ne higgyünk hamis profétáknak!  A föld nem lapos, összeesküvés elméletek és  boszorkányok pedig nincsenek. A virust nem a gyógyszergyárak részvényesei állították elő a magasabb profit érdekében.. A korona virus halottai lassan túlszárnyalják a múltszázadi spanyol nátha áldozataiak számát. Orvosság ellene még nincs és sajnos ráolvasással vagy csak imádsággal, nem gyógyítható. Segits magadon, az Isten is megsegit. A gyilkos kórt egyelőre csak megelőzni lehet. Oltással! Háromszori oltással! Miért van Románia a világban az utolsó helyen az ezer lakósra jutó halálozási statisztikában?  Nyolcvankilenc óta miniszterelnökünk is legalább harminc volt, de még egyik sem remekelt. A politikusi agyakban még mindig nincs  változás. Vagy ha mégis , akkor az rossz irányba történik. Az utolsó parlamenti választáson
újra teret nyert  a szélső jobb.  A csak egyetlen párt mögé beállt államelnök már régóta messzemenően alkotmányellenesen tevékenykedik, de azért még most is inkább odamond a magyaroknak minthogy egy valamire való kormány alakításán ügyködne.

    Lelkiismeretlen  embercsempészek csábítják egy jobb világba a szerencsétlen menekülteket akik között terroristák is lehetnek. Világszerte, még jobban mint máskor dühöng a vallási fanatizmus és a gyülületre mindig hajlamos nacionalizmus és a tudományos eredmények primitiv tagadása. Szégyenszemre  a XXI. Században  még mindig jócskán létezik és virul az emberi baromság. Elnézést a kemény kifejezésért, de a butaság emlegetése itt nem lenne elegendő.

     Vajon az értelem, a józan ész, az empátia, a szeretet, egymás  megbecsülése vagy a szolidaritás forradalma soha nem fog beleférni az oktoberi hónap egyszer fent és egyszer lent napjainak programjába? Vagy ha igen, akkor utánna újra, mint mindig kell  jönnie egy november 4.-ének ?

                                                                     Buchwald Péter                     

***